Kösz Hogy Könyv: Kösz, Hogy… · Tommy Wallach · Könyv · Moly
Sok esetben jártam már úgy (például a Papírvárosok esetében is), hogy egyáltalán nem értettem, hogy a főszereplő fiúnak mi tetszik annyira álmai nőjében, na ez itt most Zelda esetében egyszer sem merült fel bennem (százszor különlegesebb, kedvesebb lány volt, mint mondjuk Margo, a Papírvárosokból), esetében egyértelműen indokolt volt, hogy Parker első látásra beleszeressen. Ahogy már az előbb is írtam, a történet folyamán Zelda és a néma Parker sok midenen mennek keresztül, elköltenek egy köteg pénzt, részt vesznek egy halloweeni bulin, egy mozis verekedésbe keverednek, egymásba szeretnek. Mindeközben megismerjük Parker tragikus múltját, a balesetet, ami miatt már öt éve nem szólalt meg, de Zelda ezüst hajának titkára is fény derül, ezt viszont most nem akarom elárulni nektek;), a lényeg, hogy-e ponttól érdekes fordulatokat vettek az események. Nagyon megszerettem e két fiatal mindennapi, ugyanakkor különleges szerelmének történetét, s a könyvről azt hittem, hogy ez egyáltalán nem az én műfajom, végül mégis csak egymásra találtunk.
Hogy swimbaits
mrsp 2017. január 1., 15:56 Ez a könyv már a megjelenése óta nagyon birizgálja a fantáziámat, mert imádom a borítóját, a címét és az alcímét is, a fülszöveg pedig nagyon érdekes történetet jelez előre. Örülök, hogy úgy döntöttem, elolvasom, mert számomra ez a könyv jött, látott, győzött, és a 2016-os év 2. legjobb könyve lett. És csupán annyin múlott, hogy nem az első lett, hogy idén megjelent a Harry Potter és az Elátkozott gyermek. De a Kösz, hogy… akkor is abszolút toplistás, mindenkinek ajánlós, übergigamegafantasztikus nagybetűs KEDVENC lett. A történet felütése már alapból elnyerte a tetszésemet, egy hotel lobbijában kezdődik, ahol a két főszereplő először találkozik. Itt már megalapozódott az a kortalan, kicsit melankolikus, kicsit keserédes hangulat, ami végig elkísérte a történetet, és amit annyira szerettem, hogy néha már a hideg rázott. A két főszereplő, Parker és Zelda nagyon érdekes személyiségek. Parker nem beszél, a gondolatait papírra veti, a beszéd alternatívájaként és szárnyait bontogató írópalántaként is.
A befejezés azonban alaposan meglepett, persze a szerelmi szál mellett ez igazából egy keserédes történet volt, veszteséggel és szomorúsággal, de azért én nem erre számítottam, mint amit az utolsó oldalakon kaptam... Így a könyv olvasásának befejezése után egy kis idővel már máshogy látom a dolgokat, talán már nem érint olyan érzékenyen ez a vég, és már nem is haragszom annyira Tommy Wallach-ra. :) 9/10 Na már most nézzük mit gondolok arról, hogy Anyának hogy tetszett a könyv... :) Szerintem tetszett neki, sőt még azt is megkockáztatom, hogy neki a befejezéssel sem voltak problémái (bár jobban belegondolva ezt erősen kétlem), Zelda szerintem őt is elvarázsolta, és Parker mókás stílusa is tetszhetett neki. De többet nem is találgatok itt, hanem megyek és elolvasom az értékelését is. :) Kösz, hogy... olvashattuk a könyvet, kedves Gabo Kiadó! :) Tommy Wallach Brooklynban élő zenész és író, természetesen nyomoztunk utána egy kicsit, és e remek felvételt is megtaláltuk róla, na már azért is szeretjük, mert ő is szereti a Beatlest.
Egyszer volt, hol nem volt, még tavaly volt, hogy kitaláltunk Anyával egy új rovatot, a TitkOLVASást, amiben úgy olvasunk, majd írunk a könyvekről, hogy egyáltalán nem beszélgetünk olvasás közben a benyomásainkról, és majd csak a másik irományában szembesülünk azzal, hogy tetszett-e neki az adott könyv, vagy sem. Írtunk egy ilyen titkos olvasás bejegyzést, a Papírvárosok című könyvről (a bejegyzésért katt IDE), de aztán sajnos egy jó darabig nem született ilyenféle értékelés. Ezért egy hónappal ezelőtt elhatároztuk magunkat, hogy jövő januártól (tehát már idén januártól) felfrissítjük ezt a rovatunkat, és minden hónapban megpróbálunk össszehozni egy TitkOLVASásos bejegyzést, egyrészt azért, mert Ti is élvezitek az ilyen közös véleményezős bejegyzéseinket, és mi is nagyon élvezzük ezt a titkolózást, majd a találgatást, hogy vajon a másikunknak, hogy tetszhetett a kiválasztott könyv. Molyon egyébként létrehoztunk egy polcot ( katt IDE), amire Ti is rakhattok fel olyan könyveket, amiről szeretnétek ilyen formában olvasni a blogon, de írhattok címeket nekünk kommentben, ide a bejegyzéshez is.
A vége számomra tökéletes befejezés volt, minden más elrontotta volna az egész könyvet. Az biztos, hogy én ajánlom mindenkinek. :) Most pedig kíváncsian várom Zsófi értékelését. 10/10 Zsófi: Egy okból már biztos, hogy különleges lesz számomra ez a könyv, ugyanis ez volt a 2017-es évem első elolvasott könyve. :) Bevallom őszintén (bár lehet ezt már bevallottam többször is itt a blogon), nem vagyok valami nagy rajongója a YA regényeknek. Mondjuk, most akkor azt is bevallhatom, hogy igazából még nem is olvastam túl sok young adult könyvet, tehát sok rossz tapasztalatom nem volt velük, szóval nem is tudom, miért hangoztatom mindig, hogy nem szeretem a YA könyveket. Mikor Anyával is beszélgetünk erről (ő ugyanis sokkal nagyobb kedvelője a YA regényeknek, ő mindig az Eleonor és Parkot hozza fel ellenpéldaként, hogy az young adult könyv volt, mégis szerettem, sőt nemrég volt még egy nagyon jó tapasztalatom egy young adult regénnyel, úgyhogy most döntöttem el, hogy idén le is számolok ezzel a fóbiámmal.
Hogy carmichael
A vége sajnos nem happy end, ki is bőgtem magamat rajta, de mégis kárpótolt, hogy milyen csodás történetet kaptam, ami úgy érzem, örökké velem fog maradni és időről időre újra elő fogom venni, hogy megint felüljek a Tommy Wallach által épített érzelmi hullámvasútra.
Parker közel került hozzám, mert kicsit különc, kicsit elvont, nem az a tipikus nagyon vagány és minden helyzetben tökéletes férfi főszereplő. Amikor elkezdett jelbeszédet használni, még közelebb éreztem magamhoz, mert imádom a jelnyelvet. Érdekesek voltak a gondolatai, és az, hogy hogyan birkózik meg az életében fennálló problémákkal. Zeldát is imádtam, aki nagyon különc, nagyon izgalmas és pezsgő személyiség, de érzékeny és mélyérzésű egyben. Izgalmas volt az ő gondolatait is megismerni, az élettörténete pedig nagyon váratlanul ért és meghatott, imádtam. A mellékszereplők közül ki kell emelnem még Alanát, aki ledönti az összes, okos lányokkal szemben felállított sztereotípiát. Talán az egyik legerősebb, leginkább empowering női karakter, akiről valaha olvastam. A cselekmény nagyon kalandos volt, izgalmas, néhol vicces, néhol szomorú. Tetszett, hogy az egész regénynek kortalan volt a hangulata, megjelentek benne modern és régies elemek is. Csak olvastam és olvastam és olvastam és nem akartam, hogy vége legyen.
- Eladó amerikai staffordshire terrier à poil
- Motivációs levél | Debreceni Egyetem
- Könyv
- Nyelv mint jelrendszer kidolgozott tétel
- Ishihara könyv
- Canadahun könyv
- Hogy pogy
- Az AutoScout24 használt autó kínálata
- Olcsó panzió 0-24, étterem 7-22, Tatabánya | Romantik Panzió
- Hogy carmichael
- Hogy baits
Az előbb Zsófi arra hivatkozva, hogy ő már megírta az értékelését, megpróbálta belőlem kihúzni, hány pontot kapott tőlem a könyv, azzal indokolván, hogy ez már őt nem befolyásolja, hiszen ő már készen van. Természetesen nem árultam el, de azért én is tettem neki egy megjegyzést, hogy szerintem ő 10 pontot adott neki, erre nagy hahotázásba fogott, amivel el is bizonytalanított kicsit. Bár én továbbra is azt gondolom, hogy tetszett neki a könyv, sőt nagyon tetszett, ha nem így van, akkor viszont kíváncsi vagyok, hogy miért nem, bár igazából Zsófi fejével gondolkodva, még erre is találnék magyarázatot. No de most nekem arról kell írnom, hogy rám milyen hatást tett a könyv és nekem mennyire tetszett. Most le is lövöm az elején a poént, én IMÁDTAM ezt a könyvet. Valami fantasztikusan eredeti volt. Úgy volt egyedülálló és különleges, hogy tulajdonképpen mégis egy hétköznapi történet volt, amelynek már rögtön az elején megismerkedhetünk a tinédzser Parkerrel, aki egy szálloda előterében elmélkedik és nézelődik éppen, amikor meglátja Zeldát, az ezüsthajú lányt.
A könyv fülszövege: Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el a idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni. Na de akkor most lássuk is Anya véleményét a könyvről, mivel ő olvasta el hamarabb, az ő értékelését olvashatjátok el először. Én már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá. :) Bea: Nagy izgalommal írom ezt az értékelést, ugyanis Zsófi már megírta az övét, és már csak erre várunk, aztán mindketten olvashatjuk a másikunk értékelését és megtudhatjuk, hogy tetszett neki a könyv. Én először arra térek ki, hogy ez egy nagyon jó móka is egyúttal, mert nyilván óhatatlanul is elejtünk egy-két megjegyzést egymásnak, "jaj, olyan kíváncsi vagyok, hogy tetszik neked, de vedd úgy, hogy nem is mondtam semmit", vagy éppen ráripakodunk egymásra, hogy most már elég legyen a kérdezősködésből, de igazából tényleg nem mondunk el semmit és ez egészen a végéig izgalomban tart bennünket.
