Médiaállomány Fehér libatop: Ázsiai származású növény, már az őskor óta az emberi kultúra kísérője. Az egyik leggyakoribb gyomnövény. Névváltozatok: fehér libatalp, lágyparéj, lisztes laboda, cigányparéj, laboda, pukykakása Egyéves, kétszikű, magról kelő gyomnövény. A körülményektől függően akár 2 méterre is megnőhet, erősen elágazó a szára. A levelek tojásdadok, fogazottak, a virágzata gomolyos fürt. Egy-egy növényen akár 20000 mag is fejlődhet. nevét a libalábra emlékeztető fiatal leveleiről kapta. Élelmezésre használható, fiatal leveleit salátaként, levesként és főzelékként fogyasztják, őrölt magja lisztként használható. Észak-Indiában és Dél-Afrikában régóta termesztett haszonnövény. Kis mennyiségben állatok is szívesen fogyasztják takarmányként. Médiaállomány Közönséges kakaslábfű: Pázsitfűfélék családjába tartozó fű. Legveszélyesebb egyszikű gyomnövényünk, mindenütt elterjedt. Eredetileg mocsári növény, rizsgyom volt. Névváltozatok: muhar, vörös muhar, vízi muhar, japán köles, vízfű Egynyári fű, egyszikű gyomnövény, 30-120 cm közötti magassággal.
A szántóföldi (szegetális) gyomnövényzet A gyomnövényzet az ember által leginkább befolyásolt növénytársulásokat alkotja. Maga a gyom elnevezés is antropocentrikus és gazdaságorientált: azokat a növényeket jelöli, amelyek az ember által nem kívánt helyen és időben nőnek. Ennek megfelelően gyomokról mindenekelőtt a szántóföldi növénytermesztésben, a kertészetben és az erdészetben beszélünk. A gyom fogalmának meghatározásából következik, hogy egy termesztett növény is minősíthető gyomnak, ha egy másik kultúrában fordul elő (pl. a rozs a búza, vagy a köles a kukorica között). A fentiek miatt a gyomtársulások összetételét nemcsak a termőhelyi feltételek (éghajlat, alapkőzet, talaj stb. ), hanem a mindenkori termesztett kultúra, annak művelési módja (pl. a termesztés időtartama, a mechanikai zavarás gyakorisága, mű-, illetve szerves trágyák használata) és ma már mindenekelőtt a vegyszeres védekezés is nagymértékben befolyásolja. A herbicidhasználat [ 1721] következtében a gyomfajok száma - szinte változatlan borítottság mellett - szántóföldi kultúráinkban jelentősen lecsökkent.
Gyomnövények Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt Újvárosi: "Szántóföldeken gyomnak nevezünk minden növényt, amelyet nem vetettünk, hasznot nem hoz és jelenléte káros azzal, hogy a vetett növény elől elfoglalja a helyet, vagy felhasználja a talaj tápanyag- és vízkészletét. " "A gyom olyan növény, ami ismeri a túlélés minden trükkjét, de nem képes egyenes sorokban nőni. " Pipacs vagy vadmák: népi elnevezései: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák. Egyéves növény, 30-80 cm magasra nő meg. Levelei szárnyasan szeldeltek, a levélszélek durván fűrészesek. A szár sertésszőrös. Legismertebb a virága, amely négy lángvörös sziromlevélből áll, a tövén fekete folttal. A termése többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amelyet a népnyelv borstartónak nevez. Közönséges gyom, szántók szélén, parlagokon mindenütt megtalálható. A pipacsvirág teája jó köhögéscsillapító, enyhe nyugtató hatású. Magja ehető, finom dió ízt ad. Médiaállomány Forrás: Pásztortáska: Európában őshonos növény, amely egész nyáron virágzik Népi elnevezései: palackfű, csapka, pásztorerszény, pásztortarsoly, vadmustár, élekhalok, gezemice, libazsázs.