Kedvencelte 22 Várólistára tette 149 Kiemelt értékelések Charityy 2017. április 21., 20:51 Torokszorító film. Nekem tetszett, bár néhol idgesített a kisfiú tudatlansága, józan paraszti eszének hiánya:D Hangulatilag nagyon ott volt, pláne a legvége, a film alatt pedig végig a sírás kerülgetett, mivel már tudtam mi lesz a vége. Volt benne egy-két logikátlanság, mint a kerítéses beszélgetések. Hogy a francba nem vette észre öket senki?! Ezek felett még szemet tudok hunyni, de többszöri nézés után már nem hiszem, hogy sikerülne. AniTiger 2015. július 31., 22:34 Húúú, hát ez nagyon durva volt… annyira nem vagyok oda az ilyen témájú filmekért… nyafogok előtte, nyafogok utána – közben meg döbbenten figyelek tányérnyira tágult szemekkel. A kisgyerek az valami nagyon buta volt a korához képest, apu unszimpatikus, a nővérke tökéletes kis Hitlerjugend… az anyuka. Anyu észjárása nagyon gyors volt, iszonyat gyorsan betöltötte a végén a programot, apu még bőven loadingolta az infót. Kemény sztori, ütős.
S valóban nem történhetnek meg a regényben leírtakhoz hasonló esetek. Mert erről én egyáltalán nem vagyok meggyőződve.
Meglepő hogy a kisfiú számára a koncentrációs tábor kívülről jó helynek tűnik, mert ott több gyerek van akik játszhatnak egymással, és úgy gondolja hogy a kerítés azért van hogy ő ne mehessen be, nem pedig azért hogy a táborban lévők ne jöhessenek nnyire sokféleképpen lehet látni ugyanazt a dolgot ha más szemszögből nézzük (a kisfiúnak az étel, a kényelmes ház természetes dolog, de mivel magányos és az új helyen nincsenek játszótársai így ő a kerítésen túli világban arra figyel fel hogy ott sok gyerek van). A náci táborparancsnok fia és egy zsidó kisfiú közti barátság elképzelhetetlen lenne, de mindketten kirekesztettnek érzik magukat a saját világukban: a német kisfiú magányos, míg a zsidó kisfiú nem szeret a többiekkel lenni, és azért megy a kerítéshez hogy távolabb legyen tőlük... A könyv nagyon olvasmányos, ráadásul már szinte az első oldaltól kezdve a levegőben lóg az elkerülhetetlen, nem tudjuk mi, de valami végzetes dolog felé tartanak az események és bár többször apró véletleneken múlik a cselekmény mégis éreztük hogy elkerülhetetlen a végkifejlet.
A koncentráció táborokban zajló borzalmakat nem részletezi a könyv, mégis Shmuel vékonyságán, zöld foltjain keresztül illetve Bruno (a német kisfiú) sorsán keresztül megrázó élményt hagy az olvasóban.
A kisebbek (9-14 évesek) még nem feltétlenül értik, mi is az a holokauszt, ki volt a Führer, mi az a Heil Hitler, a Dávid-csillag, a horogkereszt - amik lerajzolásra kerülnek a könyvben -, vagy mit jelent az, hogy zsidó, esetleg miért nem voltak szimpatikusak a Führernek, meg a német katonáknak. Felnőttek számára viszont unalmas, gyermeki, és Bruno egyenesen irritáló... Sírós regényt szerettem volna olvasni, de nem jött össze... ••••• A film előzetese:
Én azonban mindkét irányban igen érdeklődő vagyok. Ha olvasok egy jó könyvet, kíváncsi leszek a belőle születő filmre, és ez fordítva is igaz, legalábbis többször előfordult már. Ezért hát a kis prológus a bejegyzés elején az adaptációkról, ugyanis a Csíkos pizsamással először film formájában találkoztam. És imádtam! Abszolút 10 pontos alkotás. A holocaustról sokat tanultam, még több könyvet olvastam és sok filmet láttam már, úgyhogy azt hiszem, nagy újdonságokkal a témában már nem igazán tudnának meglepni. Ennek a filmnek (és könyvnek) legnagyobb érdeme az az újítás, hogy most nem a táborlakók szemszögéből tekinthetünk rá a történtekre, hanem a másik oldalról, egy náci német család, főleg a 9 éves kisfiú, Bruno nézőpontjából. És az ártatlan kisgyerek mit sem értve a körülötte zajló háborúból, politikai ideákból, barátra lel egy zsidó kisfiúban, aki szintén nem igazán tudja, mi rosszat tett is ő, vagy rokonai, hogy miért került a haláltáborba, hogy miért választja el őket a kerítés, miért vettek el tőlük mindent, miért nincs más ruhája a csíkos pizsamán kívül, miért nem játszhat Brunoval, és miért nem mehet haza.
Egy napon Bruno elkezd beszélni arról, hogy Shmuel a kerítés oldalára érkezik, de Shmuel azt mondja, hogy ez nem megengedett. Tudva, hogy ez igaz, Bruno azt mondja, hogy átmegy Shmuel oldalára. Shmuel nem értette, miért jön önként a kerítés oldalára. Bruno elmondja Shmuelnek, hogy ha valami kopott csíkos pizsamát gyűjti össze, Bruno valóban beleillik a különleges közösségbe. Shmuel tudja, hol találhat neki neki. Amikor a nap véget ér, Bruno annyira izgatott. Örömmel ül a kerítéshez, és Shmuel boldogan látja Brunót. Bruno benyúlik a kerítés alá, és hagyja a ruháját. Gyorsan belép a rosszul illeszkedő és mosatlan ruhákba. A két fiú elkezd keresni Shmuel apját, és valahogy egy nagy csoportba kerül. Esik az eső és az őrök a csoportot egy gázkamrába vándorolják. Bruno félek, és ugyanúgy Shmuel is. Kezet tartanak. A "menedék" ajtói bezárulnak, a gáz beáramlik, és az emberek sikoltozni kezdenek. Bruno véletlenül a nácik halálra esett. Bruno édesanyja felismeri, mi történt, amikor meglátja a kerítés melletti ruhát.