Élete volt a színház és a film és, hogy az emberek arcára mosolyt varázsoljon. Úgyhogy születése évfordulójának emlékére csaljunk mosolyt mi is néhány arcra, hogy így emlékezzünk meg egy igazán kivételes és nem mindennapi tehetséggel és kitartással megáldott emberre. Fotó: Filmarchívum
Youtube-on elérhető a teljes film. Ha van egy kis szabadidőd, akkor mindenképpen nézd meg, remek alkotás. A következő években annak ellenére, hogy sztárként ünnepli a közönség, szerény pénzeket kap szerepeiért. 1933 ismét fordulatot hoz számára. A Magyar Színházhoz szerződik, ahol első szerepében a Bűn és Bűnhődés kishivatalnokát, Marmeladovot játssza. A kritikusok imádják drámai szerepét. "Kabos Gyula már régen tudta, hogy mit tud. Csak éppen az igazgatók nem hitték el neki. Csehovtól Dosztojevszkijig pávatollal táncolt a fején. Most végre aranykoronát kapott" – (Reggeli Újság, 1933. október 1. ) Kabos csillaga ismét fényes ragyogott. A következő években sorra kapta a filmszerepeket, nappal nem egyszer párhuzamosan forgatta a filmeket, este pedig színházakban játszott. 7 év alatt 45 filmben játszott, amivel a kor legtöbbet foglalkoztatott filmszínészének számított. Neve egyet jelentett a garantált sikerrel. Az elmúlt évtizedek fordulatos évei végre meghozták számára az igazi sikert, amit természetesen nagyon élvezett.
Piri mindent tud, A meseautó, Lila akác, Ez a villa eladó, A csúnya lány, Pesti mese és még sorolhatnám a jobbnál jobb filmjeit. Hiába a siker, a Fővárosi Operettszínház igazgatójaként elszenvedett bukásának következményeként kb. 200 000 pengő az adóssága, ami a nagy sztárok 500 pengős napi díjához képest is igen csak sok, főleg, hogy ő, mint az ünnepelt sztár a Vígszínházban 60 pengőt kapott egy fellépésért, amiből 50-et elvittek a hitelezők. Emellett ő tartotta el családja jó részét is. Egyetlen szenvedélyét a napi három doboz cigaretta és a feketekávé jelentette. Szerepeit pedig leginkább csak körvonalakban írták meg, majd Kabos rögtönöz valami jópofát hozzá, mondogatták a producerek és az igazgatók. Ez a megfeszített tempó pedig rendesen igénybe vette a szervezetét. A nyugodt élet vágya egyre inkább csak ábránd maradt számára. A harmincas években a közönség imádta az amerikai filmeket is, amikkel szemben csak Kabos tudott versenyre szállni. Azokban az években Kabosból élt a magyar filmipar.
Az emberek nevettek, ő pedig 2 hétig nyomta az ágyat. Ezután kisebb szerepek sorai következnek, Kabos közben ezerrel műveli, képzi magát, hogy még jobb legyen. Szabadkán pedig kezd beérni a gyümölcse a kitartó munkának, mert egyre többet emelik ki a kritikusok játékát és az emberek is egyre inkább odafigyelnek rá. Azonban Váradon lesz neve igazán ismert, amikor régi barátja, Gózon Gyula ajánlására szerződtetik. Nagy álma teljesül, amikor végre Pesten kap állandó szereplési lehetőséget, az Andrássy úti Színházban. Pár évvel később átszerződik a Vígszínházhoz, hogy ott is kipróbálja magát. Azonban a pesti színházak zártsága miatt csak kisebb epizódszerepeket osztanak rá. Hiába volt közkedvelt korábban, Pesten más szelek fújtak. Az igazi áttörést Renaissance Színházban (ma Thália) érte el, amikor is megkapta élete első fővárosi főszerepét. Sajnos azonban a Monarchia felbomlása okozta gazdasági helyzet nem kedvezett a színházaknak, az emberek inkább a zenés darabokra voltak kíváncsiak. Ezután a Fővárosi Operettszínházban dolgozott 26-tól 28-ig, A változást 1929 hozta el számára, amikor a színházi válság miatt új vezetőt kerestek, és a pályázaton indult Kabos, Békeffi Lászlóval elnyerte a direktori címet az Operettszínház élére.